Fél éve talán, hogy kezembe nyomta a kis verskötetet. A könyv itt nyílt ki:
"Más világ
Félek a sötéttől.
Semmi sem az, ami.
Rivotrillal kevert álmom,
jó ha kitart hajnalig.
...
Elmerülök, zuhanok a másba.
A csendben önmagam vagyok.
Nyelvem alá rakom a pénzt,
s várok Kháron ladikjára."
Összefutunk majd, iszunk egy pohárral a Balettcipő teraszán, intett búcsút, és Örök Keletre távozott testvérünk, Furman Imre.
(A versidézet Furman Imre "Fegyverszünet" című könyvéből származik)