A Szabadkőművesség rövid története II. A kezdetek


A szabadkőművesség első eredetének történetét mondák veszik körül. Homályba burkolja ez eredetet az emberi kedély mysticismusra való hajlandósága, a feljegyzések hiánya és a rég elmúlt idők eseményeiről maradt hagyományok ellenőrizhetetlensége.
Az egyes történetírók vagy túlságosan mennek vissza a régi időkbe kutatni a szabadkőművesség alakulatának eredetét, vagy nagyon is közel keresik a történeti okiratokat.
Anderson a bibliai Ádámnál kezdi a szabadkőművesi történetírást s a szabadkőművesség történeteként az építészet történetét adja elő czéhmondák alapján.
Olivér a világ teremtése előtt való időbe helyezi a kőművesség kezdetét. Mások a pythagoreusoknál, az essenusoknál, Jézus Krisztusnál, Salamon temploma építésénél, Payne a doridáknal, Ramsay a templomosoknál vélik felfedezni az első szabadkőműveseket. Krause a római építészet alapszabályaiban keresi szabadkőművesség formáit, Grandidie a német kőfaragók egyesületeit tartja a szabadkőművesség szülőanyjának. Lenoir és Schauberg az indusok és egyptusok mysteriumaiból keletkezettnek tartják a szabadkőművességet.

Tény az, hogy a szabadkőművességhez hasonló egyesülésekkel már a legrégibb időkben, sőt történelem előtti időkben is találkozunk. De ez egyesületek mind változtak, az egyének, az idők és a viszonyok felfogásai szerint.

A szabadkőművességhez hasonló egyesületek alapító oklevelei csak a XIV. századból találhatók. Az eddigi kutatások szerint a legrégibb kőmívesi okirat a Haliwell által megtalált okirat a XIV. század derekáról, azután a strassburgi kőfaragók szabályzata 1459-böl, továbbá a Cooke l által megtalált okirat a XV. század végéről és a skót szertartás a XVI. század elejéről. Van még számos okirat a XVII. és XVIII. századból, többek közt a Dowland-féle, a Harleyan-féle, a yorki páholyban és a brit múzeumban őrzött több rendbeli irat és több más.

Ez okiratok közül majdnem megannyi mondákat tartalmaz.
A legrégibb szabadkőművesi alkotmány az Anderson-féle szerint a kőművesség kezdetei visszanyúlnak Lámechig. Ennek két fia Jubal és Tubalkain találta fel a geometriát és a kovácsmesterséget, melyeknek elveit felírták két kőoszlopra. Az özönvíz után ez oszlopokat Hermes találta meg. Tőle átszállt a tudomány Nimródra, erről Ábrahámra, erről ismét Euclidesre és erről Dávidra, kinek halála után Salamon alapította meg a kőmüvesség alapelveit. Salamon szétküldte a világba a kőműveseket. Ezek közül a tant Ninus Graecus (Channon) hozta Francziaországba. Angliában pedig Szt. Albán honosította meg, de ennek rendszerét Athelstan király idejéig elfeledték. Ez, és kivált fia Edwin nagy híve volt a kőművesmesterségnek és az utóbbi különböző előjogokat adott a kőműveseknek. Edwin herczeg körül ismét egész mondakör fűződik. York városában már a XII. században volt építésziskola és I509-ben két kőfaragó műhely állt fenn. Edwin atyjától szabadalomlevelet kapott a kőművesek részére s az ő vezetése alatt szépen virágzott a kőművesség. De a királyt a a szabadkőművesek gyülekezetei később aggodalomba ejtették s mások felbujtására addig üldözte Edwint, míg ez öngyilkossá nem lett.
Mások szerint az első kőművesi titkos társaság a magdeburgi székesegyház alapításakor (1211-ben) alakult, Milner pedig azt mondja, hogy Lucy püspök létesítette Winchesterben (1202-ben) az első kőműves társaságot. Ismét mások Albertus magnust tartják az első kőművestársaság megalapítójának Kölnben 1249-ben. A német kőfaragók okirataiban foglalt elvek és formák tényleg hasonlítanak a kőművesség elveihez és külső formáihoz, symbolumaik nagyrésze is megegyező. De a kőfaragók testvéresüléseivel már a XVI. században nem találkozunk. Czéheik megszűntek titkosak lenni. A német kőfaragók egyleteiből tehát nem eredhetett a kőművesség.

Bölcsője, szülőhazája tényleg Anglia. III. Edward király uralkodása 25. évében I35o-ben hozott egyik parlamenti határozat foglalkozik a kőművesekkel. Különbséget tesz a kőfaragók (rough-mason) és a képfaragó (freemason, freestone-mason) között. Ez utóbbiak azok voltak, kik az épületek szabadon álló köveit dolgozzák ki. De ez az acta csak mint mesteremberekkel foglalkozik velök s úgy ez mint sok más későbbi határozat eltiltja titkos gyülekezeteiket. Tény az, hogy a kőművesek mestersége sok ideig titokzatos volt. Fentartotta magát a monda nálunk is, hogy a kőépületek csak akkor számíthatnak tartósságra, ha azokba élő lényt falaznak be.

A kőfaragók mindig nagyra becsülték művészetöket, titkos gyülekezeteket tartottak, titokban tartották fortélyaikat és lehet, hogy a szabadkőművesség külső alakulatai tőlük vették eredetőket. A skót szabadkőművesek legalább ezt tartják. Szerintök a tulajdonképeni kőművesek (freemasons) nem kőműveseket is felvesznek titkos szövetségükbe (accepted masons) s ezekből alakultak a páholyok.

A franczia kőművesek szerint a keresztes háborúkig vihető vissza a kőművesség eredete s összeköttetésben áll Szent János rendjével, a máltai lovagrenddel. DeMolaynak a templomosok Nagymesterének halála után alakult volna a szövetség és innen erednének a magas fokok.

Lessing azt tartja, hogy a szabadkőművesség nem is hozható összeköttetésbe kőműves mesterséggel. A «Mase» szó angol-szász nyelven asztalt jelent, tehát asztaltársaság a «masoney». Német-angol szokásból keletkezett a szabadkőművesség az asztaltársaságokból, melyek legrégibbje volt az Arthur király lovagtársasága, a kerek asztal lovagjai.

Bármikép legyen is, a szabadkőművesség a megvan. Törekszik nagy czéljai felé. Minek kutassunk mondák közt, szemfényvesztők hamisításaiban. A szabadkőművesség mai alakulása, bárhonnan keletkezett is, megfelel mai viszonyainknak, és nincs szükségünk rá, hogy homályba burkolt eredetét feszegessük.

Történetileg megállapított tény és valóság az, hogy az első angol nagypáholy 1717-ben alakult négy régi londoni páholy egyesüléséből. Innen kezdődik a mai szabadkőműves szövetség története. Bölcsője Angolország. Innen terjedt el világosság a föld kerekére