A Szabadkőművesség rövid története I. Előszó

Megkezdjük a Fekete Ignácz a szabadkőművesség történetét összefoglaló munkájának közlését, több részben. Az eredeti könyv 1891-ben, Neumayer Ede könyvnyomdája kiadásában látott napvilágot.

A könyv áttekintést nyújt a világon fellelhető szabadkőművességről, majd utolsó részében tárgyalja a magyarországi szabadkőművesség történetét.

Furcsa módon, a könyvben két előszó kapott helyet és bár mindkettő első bekezdése megegyezik, később másként fejti ki a szerző gondolatait, ezért mindkét előszót közöljük.

A könyv megjelenése óta eltelt 120 év mit sem von le gondolatiságának érvényéből, néhány régiesnek tűnő fordulaton vagy helyesírási formán kívül ma is ugyanezt írnánk.

A
SZABADKŐMŰVESSÉG
RÖVID TÖRTÉNETE

ÍRTA
FEKETE IGNÁCZ

BUDAPEST
N E U M A Y F R E D E K Ö N Y V N Y O M D Á J A
1 8 9 1

"Du wirst doch nicht glauben, dass die
Freimaurer immer Freimaurerei gespielt?"
L e s s i n g.

ELŐSZÓ
A szabadkőművesség történetét megírni annyi, mint az emberiség történetét megírni.
A szabadkőművesség olyan régi, mint az emberi társadalom. E kettőnek a sorsa mindig kölcsönhatással volt egymásra. Minden polgári társadalomnak minden időben meg volt a maga szabadkőművessége, és amilyen volt a társadalom, olyan volt szabadkőművessége is. Egészséges államélet jele a szabadkőművesség virágzása. És akár tűrje az állam, akár nem, a szabadkőművesség az államban titkon vagy nyíltan, de mindig meg volt, megvan és mindig meglesz.

Paradoxonnak fog ez a gondolat feltűnni.
Ha a szabadkőművesség mindig megvolt, honnan van az, hogy történetét ily röviden lehet előadni? és ha a szabadkőművesség oly régi, mint az emberiség, hogy lehet az, hogy csak az utolsó századokban van története? Ezeket a kérdéseket fogja és nem ok nélkül felvetni az olvasó. Teljesen elismerem e kérdéseknek nemcsak jogosultságát, hanem észszerűségét is. És nehogy ellenmondásnak lássék az, a mi e kérdésben és az a mi az általam elmondottakban foglaltatik, mindjárt kezdetben kívánom eloszlatni a látszólagos contrastot. Az, a mit szabadkőművességnek mondunk,az a mi tulajdonképen a szabadkőművesi titkot képezi (szabadkőművesi titkot azért, mert ha akarnók se tudnók elárulni), az régi, mint a társadalom. Ennek a története egy az emberi művelődés történetével. A szabadkőművesség nyilvánulásai azonban: a formák, a melyekben a szabadkőművesi törekvéseket egyesek megvalósítani igyekeztek, a titkos jelek, melyek által azok, a kiket szabadkőműveseknek lenni vélünk, egymást megismerhetik, egyszóval a külső alakzat, a melyben a szabadkőművesség intézménnyé válni igyekszik: ezek mind újak és ezek története röviden összefoglalható. Nem a szabadkőművességnek, mint ideális foglalatnak, dióhéjra szorított története akar tehát e kis munka lenni. Csak a szabadkőművesi intézmény alakulását óhajtom benne előadni.
Járt utat látok magam előtt, midőn munkám írásához hozzáfogok. Nincs is szándékomban az eredetiség.
Ha egyben-másban eltérek azoktól, a kiknek nyomain járni fogok, az csak annyiban lesz, hogy igyekszem majd a mesét a valótól megkülönböztetni, és hogy állandóan szemem előtt tartom, a mennyire csak lehet, a hűséget a történeti igazsághoz.
Talán megsértem ezzel a traditiókhoz való ragaszkodás méltánylandó érzését másokban. De ezek előtt mentsen ki az, hogy a szabadkőművesség örök igazságai nem vesztik el messze világító fenyőket akkor sem, ha e fény külső alakulatai nem nyúlna is vissza mesés ősidőkbe. Villamosság mindig volt a természetben. De csak a legutóbbi emberöltő alatt találta meg a kutató ész alkalmazásának módját. Ki lesz oly botor, a ki többre fogja becsülni a villamos erő áldásait akkor, ha elhitetik vele, hogy már régidők óta használják?!

Budapest, 1891. ápr. 9.
Fekete Ignácz.

Du wirst doch nicht glauben, dass die
Freimaurer immer Freimaurerei gespielt?
L e s s i n g.

ELŐSZÓ (2)

A szabadkőművesség történetét megírni
annyi, mint az emberiség történetét megírni.
A szabadkőművesség olyan régi, mint az
emberi társadalom. E kettőnek a sorsa
mindig kölcsönhatással volt egymásra.
Minden polgári társadalomnak minden
időben meg volt a maga szabadkőmű-
vessége, és a milyen volt a társadalom,
olyan volt szabadkőművessége is. Egész-
séges államélet jele a szabadkőművesség
virágzása. És akár tűrje az állam, akár
nem, a szabadkőművesség az államban
titkon vagy nyíltan, de mindig meg volt,
megvan és mindig meglesz.

Csak az újkorban, mely az egyéni szabadság eszméjét ébresztette fel az emberiségben, találkozunk oly csoportjaival a kiválóbbaknak, a kik elismerve a minden bármily jól kigondolt társadalmi szervezettel együttjáró és attól elválaszthatatlan hátrányokat, nem a társadalmi szervezet megváltoztatásával óhajtják az emberiség haladását előmozdítani, hanem a társadalmakat alkotó egyének javításával és művelésével igyekeznek enyhíteni a társadalmi alakulatok káros hatásait.

E csoportok a tizenhatodik század elején összébb verődtek, társas körökké alakultak és czélul tűzték ki az emberiség haladásának philosophiai és humanisticus eszközökkel való előmozdítását. Az ő körükben ápolásra talált a nemesnek és szépnek minden eszméje. Az emberi tehetségnek legmagasabbra való fejlesztésén működtek és az ember képességeinek összhangzásba hozatala volt törekvésük. Az emberiségnek összes vallásait, nemzetiségeit, társadalmi osztályait egygyé akarták forrasztani azzal, a mi minden embernek egyformán magasztos: a tiszta erkölcs, a felvilágosodott ismeret, a jóság és az emberszeretet eszméivel.
Az ember méltóságának megóvása volt igyekezetük egyik czélpontja és hogy az emberi méltóságot mindenkiben meg tanulják becsülni, az általános egyenlőség elérése felé törekedtek. Az egyén képességeinek teljes kifejtésén dolgozva, lobogójukra kellett írniok a legmesszebb menő szabadság jelszavát. Az emberiség felvilágosodásán óhajtván dolgozni, meg kellett küzdeniük az előítéletekkel.

Ezek az eszmék, ezek az irányelvek voltak azok, a mik a modern szabadkőművesség első harczosait társasággá alakították és ezek az eszmék azok, a melyek a szabadkőművességnek mai alakulatában is létalapját képezik.
Számtalan eszménye van az emberi léleknek. Ez eszmények emberi gyarlóság szerint lehetséges megvalósítása a szabadkőművesség.

Kazinczy szerint a
»kőművesség oly társaság, mely kis karikát csinál a legjobbszívű emberekből, melyben az ember feledi azt a nagy egyenlőtlenséget, mely a külső világban van, melyben az ember a királyt és a legalacsonyabb rendűt testvérének nézi, melyben elfelejtkezik a világ egyenetlenségei felől . . . melyben sokkal biztosabb barátokat lel, mint a külső világban, melyben kiki igyekszik emberbarátai nyomorúságán könnyíteni . . . Meg vagyok győződve, hogy ez a legtökéletesebb iskolája az emberi szívnek.«

A szabadkőműves szövetség csak kifejezője, alakulata a szabadkőművességnek. A szövetség alkotása változhatik a korral, a szabadkőművesség változatlan, örökkévaló. A szövetség megszűnhetik, az eszme megmarad.

A szabadkőművesség a
»— — nap egy hatalmas fénysugára,
Neve: Igazság! Czélja: Népszabadság!
S jeligéje az Úrnak szent igéje,
Melylyel megalkotá az új világot:
»Legyen világosság!«
Váradi Antal: » I s k a r ió th . » Tragédia öt
felvonásban. I. felvonás. 3. jelenés.

A szabadkőművesség ez eszméje alakította meg a szabadkőművesek szövetségét, ezt a gyakran rágalmazott, gyakran félreismert, ' gyakran üldözött szövetségét a jóknak és legjobbaknak, szövetségét azoknak, a kik szívöket minden szép és nemes iránt fogékonynyá akarják tenni.
Ez a czél képezi a munka czélját; a szabadkőműves munkáét melyet munkának neveznek, oly munkának, a mely soha el nem készíti azt, a min dolgozik, a mely csak tökéletesebbé kíván tenni.

Szabadkőművesi titok nincs. Titkot csak az ismertető jelek, az összejövetelek formái és a szokások képeznek. A szövetség mint egyesület elismert nyilvános társaság. Alapszabályait az egyes kormányok az egyes államok egyesületi törvényei szerint jóváhagyták, alapelve, története minden művelt ember előtt ismeretes.