A szabadkőművesség hitvallása három szóban összegezhető: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Ezzel a hitvallásával én, sokan másokhoz hasonlóan, először történelmi kontextusban találkoztam. A polgári forradalmak legjelentősebbike, a francia forradalom hitvallása szintén így hangzott: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! A történelmi kontextus a jelszó három elemét egymástól elválasztva külön-külön értelmezi.

Az értelmezés szerint az emberek morális lényként egyéni szabadsággal rendelkeznek, és az embereket egyaránt ugyanolyan, azaz egyenlő bánásmódban kell részesítenünk, és az embereket a hozzánk közel állókhoz hasonlóan, elismerően kell kezelnünk. Hívjuk ezt a hitvallás szétválasztó értelmezésének!

Kedves testvérünk a szétválasztó értelmezés egy verzióját mutatta be mestermunkájában. Testvérünk úgy véli, hogy a hitvallást szétválasztva kell értelmeznünk, azzal a kikötéssel, hogy minden egyes használat esetében szükséges kitenni a használat hangsúlyát a hitvallás valamelyik részére.

A hangsúlyos elem használatról használatra változhat.
A jelszóval másodszor keresőként és a kendő alatti meghallgatás alkalmával szembesültem. Az utóbbi alkalommal arra a kérdésre kellett megfelelnem, hogy mit jelent a három kifejezés számomra. Akkor a válaszban nem volt módom részletezni a hitvallással kapcsolatos elképzelésemet. Elképzelésem röviden úgy foglalható össze, hogy a jelszó három elemét egymásra vonatkoztatva, a szolidaritás fogalmaként kell felfognunk. Hívjuk ezt a hitvallás összekapcsoló értelmezésének!

Jelen munkámban azzal foglalkozom, hogy miként is kell értenünk a szolidaritás fogalmát, és így az összekapcsoló értelmezést. A vizsgálódás során két feltételezésre támaszkodom:

• egyrészt arra, hogy a szabadkőművesség értelmezhető kizárólag morális jelenségként;
• másrészt arra, hogy a szabadkőművesség morális értelmezésében segítséget nyújtanak létrejöttének szellemi körülményei.

Előadásomban először ezt a két feltételezést fejtem ki, majd ezek alapján meghatározom a szétválasztó és az összekapcsoló értelmezés viszonyát, végül pedig az összekapcsoló értelmezés kulcsfogalmára, a szabadkőműves szolidaritás fogalmára térek ki.

1. A szabadkőművesség, mint morális jelenség

A szabadkőművességre a testvérek és még sok esetben a kritikusok is, mint morális jelenségre tekintettek, és tekintenek ma is. A testvérek számára vagy az a lényeges, hogy a szabadkőművesség közvetve vagy közvetlenül a társadalmi jó előmozdítására irányul, vagy az, hogy előmozdítja a testvérek morális fejlődését.
A kritikusok szintén komoly hangsúlyt fektettek ellenirataikban a morális támadásra. A támadások vagy azzal a váddal éltek, hogy a szabadkőművesség a vallási gonosszal való cimborálásnak egy formája, és ezért morálisan rossz, vagy azzal, hogy a szabadkőművesség zárt, vagy ahogyan az a kritikákban elhangzik, titkos jellege miatt nem alkalmas fórum a morálisan helyes nézetek képviseletére.

Nézzünk néhány példát!

Az Anderson-féle alkotmány egy passzusa szerint:

A Kőmíves köteleztetik, elszerződés által, az erkölcsi törvénynek engedelmeskedni… (Anderson alkotmány 1723, A szabadkőműves kötelmei. In Márton L. (szerk.) Szabadkőműves gondolatok, Budapest, Belvárosi Könyvkiadó, 1998.)

XIII. Leo pápa erősen kritikus “Humanum genus” kezdetű enciklikájában a következőket olvashatjuk:

MIUTÁN AZ EMBERI NEM, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől s a mennyei javak adományozójától, Istentől, szánalomra méltóan elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szembenálló táborra oszlott, melyeknek egyike állhatatosan az igazság és erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd.
Az egyik Istennek földi országa, Jézus Krisztusnak igaz Anyaszentegyháza, melynek ha igazán ... tagjai lenni akarunk, Istent, s az ő egyszülött Fiát teljes meggyőződésből és határozott akarattal kell szolgálnunk. A másik az ördögnek országa, melynek szolgálatában és hatalmában vannak mindazok, kik mesterük és ősszüleink gyászos példáját követve, s az isteni örökkévaló törvény előtt meghajolni vonakodva, törekvéseikben Istent nem ritkán mellőzik, sőt gyakran nyíltan fel is lázadnak ellene.
Ezen ellentétes törvények hatása alatt, ellentétes irányt követő két városhoz hasonló, kétféle országnak természetét jól ismerte fel s jól jellemezte Szent Ágoston ...: „A kétféle szeretet, kétféle várost emelt magának: egy földit, az Isten megvetéséig elfajult önszeretet: egy mennyeit, az önmegvetésig felmagasztosult szeretet Isten iránt.” E két város századokon át különböző fegyverekkel s váltakozó harcmodorral, bár nem mindig ugyanazon tűzzel és eréllyel küzdött egymás ellen, manapság pedig azt tapasztaljuk, hogy a gonosz irányzatok pártolói mindnyájan összeesküdve, kettőzött erővel működnek, amiben őket a „szabadkőművesek” elnevezés alatt ismeretes, világszerte elterjedt és erősen szervezett szövetkezet nemcsak ösztönzi, hanem hathatósan támogatja is. (XIII. Leó pápa „Humanum genus” kezdetű enciklikája a szabadkőművességről 1884. április 20., http://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0701/leo.htm)

Végül Gyurátz Ferenc református lelkész kritikus véleménye szerint:

Az a felvilágosodás, testvériség, tökéletesbülés, melyeket a kőmívesség kifelé hangoztat, oly szép eszmék, hogy érettük kötelessége minden becsületes embernek nyíltan lobogtatni a lelkesedés tüzét…. Ezen eszméknek nem az a zárkózottság szerez diadalt, mellyel a kőmívesek még a szövetkezethez tartozásukat is rendesen titkolva, csak az esthomály leple alatt gyülekeznek tanácskozásra gondosan zárt ajtók mögött; hanem az a morális bátorság, mely meggyőződése mellett nyíltan küzd, még akkor is, ha ezért önérdeke szenved érzékeny csorbát. (Gyurátz Ferenc: A szabadkőművességről 79-80.o., Vasszilvágy, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2007.)

A szabadkőművesség morális jellegét ezzel bemutatva, most térjünk rá a szabadkőművesség létrejöttével kapcsolatos szellemi körülmények elemzésére!

2. A szabadkőművesség létrejöttének szellemi körülményei

A szabadkőművesség létrejöttének ismerjük egy viszonylag pontos dátumát. Ez a dátum 1717. június 24., amikor létrejött az Angol Nagypáholy, esetleg 1723, amikor James Anderson megalkotta a szabadkőművesség alkotmányát. Mindkét időpont jeles eseményre utal a szabadkőművesség történetében, azonban mindkettő csak a szabadkőműves intézményrendszer létrejöttével kapcsolatos dátum.

A szabadkőműves eszmeiség és a „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” hitvallás létrejötte ennél sokkal kevésbé határozható meg időben. Ennek az az oka, hogy egyrészt tagadhatatlan, a szabadkőműves eszmeiség gyökerei az ókori és középkori szellemiség válságában keresendők, így a szabadkőműves eszmeiség meghatározásában tekintettel kell lennünk a 18. század elejénél korábbi etikai elképzelésekre.

Másrészt azt is figyelembe kell vennünk, hogy a „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” hitvallás első sorban a francia orientáltságú kőművességhez kapcsolódik, így a hitvallást meghatározó szellemi körülmények között számba kell vennünk a 18. század elejénél későbbi elképzeléseket is. Nézzük először az ókori/középkori szellemiség válságát, és a válsághoz kapcsolódó szabadság-fogalmat, majd az egyenlőség és a testvériség fogalmát!

Az ókori és a középkori etika közös feltevése, hogy az embereknek van egy közös célja az életükben, amely meghatározza viselkedésük morális mércéit. Az emberek számára elérendő célt az ókorban első sorban úgy azonosították, mint az ember számára a természet által rendelt célt. Ennek a megközelítésnek a fényében minden más élőlényhez hasonlóan az ember is a természet része, amely meghatározza, hogy az élőlények egy fajtájának milyen célt kell követni. Az ember számára a természet által meghatározott cél általában a társas életben való részvétel, különösen pedig a polisz, azaz maguk és mások irányításában való tevékeny részt vállalás.

A középkorban az elérendő célt az Istennek tetsző, más emberekkel való kegyes viselkedéssel azonosították, amelyet a teremtéssel Isten ruházott az emberre.

Az ókori és a középkori elképzelés egyaránt azzal a feltételezéssel él, hogy az embernek attól függetlenül vannak kötelességei másokkal szemben, hogy neki azzal kapcsolatban mi a véleménye. Az újkorban így a hagyományos elméletet komoly bírálat érte, amely arra összpontosított, hogy a hagyományos etika nem elegendő az ember egyéni szabadságának magyarázatához. Az emberek végül is, egyrészt, képesek kötelességeik kétségbe vonására, másrészt pedig vágyaik és averzióik által számukra adottak olyan viselkedési célok, amelyek távolról sem segítik elő mások jól-létét, hanem első sorban önérdekűek. Ezek a kritikák az újkori filozófia hajnalán az etika alapkövévé tették az egyéni szabadság értékét.

Az etikai értelemben vett egyenlőség fogalmának kialakulása időben a szabadság fogalmának létrejötte után tehető. Egyenlőségről sokféle tekintetben beszélhetünk. Egyenlők egymással például az egymáshoz bizonyos tekintetben hasonló emberek, az egy nemzetbe vagy emberi rasszba tartozók, a hasonló szemszínnel vagy hajhosszúsággal rendelkezők stb. A bizonyos tekintetben vett hasonlóság azonban csak a bizonyos tekintetben való egyenlőséget képes meghatározni, az etika számára fontos abszolút egyenlőséget azonban nem. Az abszolút egyenlőség fogalma meghatározásának érdekében az egyéni szabadság fogalmához kell visszanyúlnunk.

Az egyéni szabadság az a jellegzetessége az embereknek, hogy képesek kétségbe vonni a mások által mondottakat, illetve, hogy képesek önérdekűen viselkedni. Az egyéni szabadság, legalábbis első pillantásra, nem alkalmas arra, hogy morális eszmény legyen, hiszen a vélemények állandó kétségbe vonása, és az önérdekű vagyis, a fent citált értelemben, önkényes cselekvés minden erkölcs és morál megszűnéséhez vezet. Mindezzel együtt, az egyenlőség abszolút fogalma pontosan az egyéni szabadsággal kapcsolatos fogalom.

Az abszolút egyenlőség ugyanis ahhoz a jelenséghez kapcsolódik, hogy bár az emberek kételkedve és önérdekűen viselkednek, ez a jellemzés azonban minden egyes emberre igaz. Ennek következményeképpen minden egyes embert egyenlően szabadnak kell tekinteni, azaz egyenlő bánásmódban kell részesíteni.

Egy további fontos különbség az abszolút és a csak bizonyos tekintetben vett egyenlőség között, hogy az előbbi az utóbbival szemben nem valamilyen tulajdonsághoz kapcsolódik. Az abszolút egyenlőség meghatározásának nem az a módja, hogy megkeressük azt az emberi tulajdonságot, amellyel minden egyes ember rendelkezik, azaz amely tekintetében minden egyes ember hasonló a másikhoz. Ez a stratégia azzal jár, hogy vagy megtaláljuk az azzal kapcsolatos tény, hogy egyes emberek egyenlők egymással, vagy nem. A morális egyenlőség fogalmára azonban addig is szükség van, amíg tart az emberi jellemzők számbavétele.

Az abszolút egyenlőség ugyanis olyan fogalom, amely nem azzal kapcsolatos, hogy mi van, volt vagy lesz a világban, hanem azzal, hogy minek kell, kellett vagy „fog kelleni” léteznie világban. Az abszolút egyenlőség tartalma így nem az, hogy tény, az emberek egyenlők egymással. Sokkal inkább azt, hogy az egyes embereket egyenlőnek kell tartanunk egymással, attól függetlenül, hogy ők adott esetben képesek-e a kételkedésre, és az önérdekű cselekvésre, vagy sem. Másként fogalmazva, minden egyes embernek aszerint kell viselkednie, hogy saját magát és másokat egyenlő lénynek akarja tekinteni.

Az emberek, beleértve magunkat is, egyenlőként való kezelésével megvalósul az emberi szabadság, amely sok esetben nem azzal kapcsolatos, hogy vágyainknak, averzióinknak és kételkedéseinek megfelelően önkényesen cselekszünk, hanem pontosan az ezektől való, szabad, elvonatkoztatásban.
A testvériség fogalmának kialakulása ezen a ponton kapcsolódik az etika történetébe. Az abszolút egyenlőség fogalma ugyanis túlságosan erős elvárást támaszt az egyes személyekkel szemben. Annak a feltételeképpen ugyanis, hogy minden ember egyenlő, az elképzelés azt szabja, hogy minden egyes ember egyenlőnek tekintse saját magát és másokat. Ez pontosan akkor teljesül, ha adott esetben valaki képes elvonatkoztatni minden vágyától, averziójától és kételkedésétől.

Az egyenlőség abszolút fogalma szerint azonban nem esetleges kérdés, hogy valaki képes-e elvonatkoztatni, vagy sem. Minden ember képes erre. Aki nem, az nem ember, és ő kívül esik az erkölcs határain, nem egyenlő társaival (gondoljunk a kevésbé képzettekre, a gyerekekre, vagy a mentálisan hátrányos helyzetűekre!). Az egyenlőség abszolút fogalma szerint, mivel mindenkit egyenlőnek kell tekinteni, és mivel ennek a módja a vágyaktól való elvonatkoztatás képessége, ezért mindenki képes arra, hogy elvonatkoztasson vágyaitól, averzióitól és kételkedéseitől.

A testvériség fogalmát hangsúlyozó elképzelés szerint a lényeges elem az egyenlőség fogalmában az, hogy mások egyéni szabadságának elismerése legalábbis épp annyira fontos, mint a saját egyéni szabadságunk felismerése, és a kettő nem válik el élesen egymástól. A saját egyéni szabadság felismerésének feltétele ugyanis az elképzelés szerint éppen mások egyéni szabadságának elismerése. Mások természetesen ettől még nem lesznek egyenlők az elismerővel, ám alkalomadtán, az elismerés következményeképpen, felismerhetik az elismerés logikáját, és ezzel felismerhetik az abszolút egyenlőség fogalmát is.

Mások egyéni szabadságának elismerésével így megteremtődik az egyenlőség abszolút fogalma, amely már nem azzal kapcsolatos, hogy valakinek mire kell képesnek lennie ahhoz, hogy erkölcsi életet élhessen, hanem azzal, hogy milyen fontos mások elismerő figyelembe vétele azzal kapcsolatban, hogy ők erkölcsi életet élhessenek.

3. A „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” hitvallás
szétválasztó értelmezése

A szabadság, az egyenlőség és a testvériség egyaránt azzal a kérdéssel kapcsolatos fogalmak, hogy „Mit kell tenni?”. A „Mit kell tenni?” kérdés a speciálisan erkölcsi értelemben szabályozott viselkedéssel kapcsolatos kérdés. Ezért ez a kérdés az etika legalapvetőbb kérdése, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az etikai kérdés.

Az etikai kérdésre, „Mit kell tenni?”, a szabadság-fogalmat figyelembe véve az a válasz adható, hogy „Saját érdekeidet figyelembe véve cselekedj!”. Ez az etikai egoizmus álláspontja. Az etikai kérdésre az egyenlőség-fogalmat figyelembe véve úgy adható válasz, hogy „Cselekedj úgy, hogy cselekvésed elvét a cselekvés általános törvényének akard!”. Ez a kantianizmus álláspontja. Végül a testvériség fogalmát figyelembe véve az etikai kérdésre nem egy morális elv a válasz, hanem azokra az erkölcsi szabályokra való rámutatás, amelyek egy társadalomban léteznek. Az érvényes erkölcsi szabály nagymértékben befolyásolja azt, hogy a szabály alá tartozók miként gondolnak magukra, mint morális lényre. Ez az elismerés-elmélet álláspontja.

A három vizsgált elképzelés egymás alternatívája, így egymással nem teljes mértékben egyeztethetők össze. Az elképzelések kulcsfogalmaiból álló hitvallás, „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!”, ezért első pillantásra csak szétválasztva értelmezhető. Hadd emlékeztessek, a szétválasztó értelmezés azt foglalja magába, hogy egyrészt erkölcsi lényként az emberek egyéni szabadsággal bírnak, másrészt, hogy az embereket egyaránt ugyanolyan, azaz egyenlő bánásmódban kell részesítenünk, és végül, az embereket a hozzánk közel állókhoz hasonlóan elismerően kell kezelnünk, elősegítve ezzel morális önértelmezésüket. Úgy gondolom azonban, hogy ez az elképzelés téves.

Most térünk rá az összekapcsoló értelmezés vizsgálatára!

4. A „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” hitvallás
összekapcsoló értelmezése,
és a szolidaritás fogalma

A hitvallás összekapcsoló értelmezése azt állítja, hogy a hitvallásban szereplő fogalmak értelmezésére egységesen is van mód. Az egységes értelmezés kulcsa a szolidaritás fogalma. A szolidaritás fogalmának segítségével a jelszót a következőképpen lehet értelmezni:

a.) a hitvallás egy közösség szolidaritásának kifejeződése (a szabadkőműves közösségé),
b.) amely közösség szabályai legalább részben a közösséggel kapcsolatos hagyományos tudásból következnek.

E két pont alapján azt mondhatjuk, hogy a szolidaritás kapcsán már nem pusztán az a fontos, hogy mit kell tenni, hanem az is, hogy mit kell hinni. Azok az állítások ugyanis, amiben hinni kell, olyan tudást alkotnak, amelyből levezethető a szabadság, az egyenlőség és a testvériség fogalma. A hitvallás egységét így az a tudás teremti meg, amiben hinni kell, és amely kifejeződik a szabadkőműves szolidaritás jelenségében. A szabadkőműves szolidaritás jelenségéből így levezethető a hitvallást alkotó három fogalom. Nézzük részleteiben az érvelést, először a szolidaritást, majd a szabadkőművességgel kapcsolatos hagyományos tudást.

a.) A szolidaritás fogalmával kapcsolatban mindenekelőtt felmerül a kérdés, hogy a szabadkőműves erkölcsiség leírásához vajon miért van szükségünk erre a fogalomra, azaz vajon miért nem elegendő a hitvallást alkotó három fogalom, vagy esetleg a testvériség fogalma önmagában. A szabadság és az egyenlőség fogalmával kapcsolatban olyan kérdések merültek fel, amelyekre rendre csak az egyenlőség és a testvériség fogalmára hivatkozva lehetséges válaszolni. A felmerülő problémák, és a problémákra adott válaszok természetesen nem jelentik azt, hogy a szabadság és az egyenlőség fogalmát el kellene vetnünk, hanem sokkal inkább azt, hogy azok kiegészítésre szorulnak, ám kiegészítettségükben nem vesztik el értékességüket.

A szabadság, és az egyenlőség fogalmával kapcsolatos kiegészítést eddig a testvériség fogalmában találtuk meg.

A testvériség fogalma azonban úgyszintén kiegészítésre szorul.

A testvériség, amely azzal kapcsolatos, hogy a társadalom tagjai elismerik egymás szabadságát, és ezáltal egyenlők lesznek, ugyanis csak az egyes társadalmakon belül fennálló viszony. Másként fogalmazva, az elismerés-elmélet fényében értelmezett testvériség fogalma nem teremt egyetemes testvériséget, hanem csak az egyes társadalmakon belül hozza létre az emberek kooperációját.

A szolidaritás fogalmára, mint a testvériség fogalmának egyik típusára így azért van szükségünk egyáltalán, hogy azzal kiegészítsük a testvériség fogalmát.
A szolidaritás fogalma éppúgy összefügg a testvériség fogalmával, ahogy a testvériség fogalma az egyenlőség fogalmával, és ahogy az egyenlőség fogalma a szabadság fogalmával.
Michel Barat testvérünk szerint
[a]z iniciatikus testvériséget létrehozni, ha egyúttal hűek maradunk önmagunkhoz – Ramsay lovag kifejezését használva –, annyit tesz, mint egyetemes emberbaráti formában megvalósítani [a testvériséget]. … Célunk az, hogy a philiát, az ógörög barátságot, minden valóban emberi társadalom alapját, amit ma szolidaritásnak neveznek, erősítsük meg. (Barat, Michel: Testvériség: az egyetemes a sajátos mélyén. In Márton László (szerk) Szabadkőműves gondolatok, Budapest, Belvárosi Könyvkiadó, 1998.)

A szolidaritás fogalmát legalább két oldalról szokás megközelíteni. A fogalom egyfelől azzal kapcsolatos, hogy bizonyos közösségekben a tagok által közösen birtokolt speciális értékek, célok és szükségletek léteznek, másfelől pedig azzal, hogy bizonyos közösségek tagjai összetartóak, azaz kifelé zártak.

A két megközelítés összefügg egymással. Ha egy közösség tagjai speciális, más közösségekre nem jellemző értékekkel, célokkal és szükségletekkel rendelkeznek, akkor ebbe a közösségben nem könnyű belépni, tehát a közösség kifelé zárt.

A szabadkőművesség etikai alapállását a közösségre speciálisan jellemző értékek, célok és szükségletek határozzák meg. A szabadkőműves értékek közé tartoznak a hitvallásban is szereplő szabadság, egyenlőség és testvériség, illetve ezeken túl még, például, a tolerancia; a szabadkőműves célok közül talán a legfőbb, hogy minden kőműves folyamatosan fejlődő erkölcsi személyiséggé váljon; és talán a legfőbb szabadkőműves szükséglet, hogy a kőműves erkölcsi fejlődésnek az útja az értékeknek az egyetemes morális univerzumban való fellelésén keresztül vezessen. Azok az emberek, akik nem ismerik el ezeket az értékeket, célokat és szükségleteket, semmi esetre sem lehetnek szabadkőművesek, azaz őket a szabadkőművesség nem fogadja tagjai közé. Kérdés, hogy honnan származnak ezek a specifikus szabadkőműves jellemzők.

b.) A szolidaritásnak a szabadkőművesség szempontjából jelentőséggel bíró, és Michel Barat testvérünk által iniciatikus testvériségnek nevezett értelme azzal a speciális tudással kapcsolatos, amely csak a szabadkőművességre jellemző. Ez a speciális tudás határozza ugyanis meg, hogy mit kell tenni, azaz ez a speciális tudás határozza meg az etikai kérdésre adandó szabadkőműves választ. A szabadkőművességre jellemző tudást azok a hagyományos szabadkőműves szimbólumok alkotják, amelyek az egyetemes morális univerzum megismerésével halmozódtak fel. Ennek a tudásnak a hiányában nem beszélhetünk szabadkőművességről, és így szabadkőműves szolidaritásról sem. A szabadkőművesség szempontjából jelentőséggel bíró szolidaritás ennek megfelelően azzal kapcsolatos, hogy az egyetemes morális univerzum elemeit szimbolizáló szabadkőműves szimbólumok ismeretével kell rendelkezni.
A szolidaritás, amely meghatározza, hogy mit kell tenni, ezért végső soron arra a kérdésre utal, hogy „Mit kell tudni?”.

5. Összegzés

Munkám lezárásaként hadd foglaljam össze mondanivalómat! A „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” hitvallásnak két értelmezését mutattam be, a szétválasztó és az összekapcsoló értelmezést.

Amellett érveltem, hogy nekünk szabadkőműveseknek az összekapcsoló értelmezést kell elfogadnunk. Álláspontomat azzal a gondolatmenettel támasztottam alá, hogy a hitvallás szétválasztó értelmezése hibás, mivel az elismerés fogalma nem képes számot adni a morális értékek egyetemességéről, így szükséges az értelmezés továbbgondolása, a testvériség egy speciális fogalmának, az iniciatikus testvériség fogalmának irányába, amely magában foglalja a szabadkőműves értékeket, célokat és szükségleteket éppúgy, ahogy azt a hagyományos és szimbolikus tudást, amely közvetíti ezeket az értékeket, célokat és szükségleteket minden szabadkőműves számára, munkálkodjon bármilyen korban és bármilyen államban is.