100 éves a Martinovics páholy
Oriens-Expressz
A Magyarországi Nagyoriens lapja
I. évfolyam, 1. szám. 6008.05.26.
Szabadság – Egyenlőség – Testvériség
2008. június 1. Megvalósult vagy nem?
Általános emberi haladás
Progresszív eszmék
Radikális felfogás
Emberi jogok kiterjesztése
Népművelés
Választójogi reform
Általános közoktatás
Közeli jővőkép felvázolása
Művelt, gazdag, független, modern Magyarország
Kölcsönös megértés
Demokratikus hagyományok
Radikális demokrácia
Szabadelvű felvilágosodás
Tisztelgés az idő előtt
Emberi léptékkel mérve, 100 év nagy idő. Mikor századik évébe lép valaki, arra másként nézünk, mások az elvárásaink.
- Nem fáj? Nem fáradt? Nem túl rozoga? Nyugodtan letagadhatna néhány évet!
- Mit számít, ha csak 94-nek néznek?
Nem a jövőről, hanem a múltról beszélünk. A jövő álmai a felnevelt ifjúság privilégiuma.
1908. május 25. A Martinovics páholy alapítóokmányából
Szabadkőműves munkásságunkban mindenben az általános emberi haladásnak progresszív eszméi fognak bennünket vezérelni és ez eszméket radikálisan fogva fel
a legközelebbi jövőben az emberi jogok kiterjesztése és a népműveltség fokozása körül óhajtunk foglalatoskodni... mindjárt most a választójogi reformért és az általános
közoktatásért a szövetség kebelében már megindult küzdelmek csatasorában. Megmaradván ekként az alkotmány által megengedett és a szövetség törvénye által
helyeselt munkakör keretei között, új, például speciális teendőjének, tehát létesítésének és fenntartásának jogalapjául azt a programszerű törekvést vállaljuk, hogy a
produktív polgárság és a munkásosztály előtt egyaránt megvilágosítsuk a legközelebbi jövőnek ama történelmi nagy feladatát, melyeket csak is a két osztály tervszerű
együttműködése útján lesznek megoldhatók. A művelt, gazdag és független, modern Magyarország érdekében óhajtjuk a kölcsönös megértés alapján egyirányú közös
működésre egyesíteni a testi és szellemi munkának szolidaritását a dolgos polgárság demokratikus hagyományaival. Ezért választottuk új páholyunk nevéül a radikális
demokrácia és a szabadelvű felvilágosodás mártírjának nevét.
Nevek
Alapítók
Gönczi Jenő minisztériumi tisztviselő,
dr. Harkányi Ede, ügyvéd,
Jászi Oszkár a Huszadik Század c. folyóirat szerkesztője,
Marschan Géza jogász,
Rácz Gyula, statisztikus,
Székely Imre, ügyvéd,
dr. Szende Pál ügyvéd, közíró,
Zigány Zoltán tanár, a páholy első főmestere.
Később az irodalmat és művészetet Ady Endre, Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza,
Nagy Endre, Reinitz Béla, Szini Gyula, Schöpflin Aladár,
a pedagógusokat Czóbel Ernő, Rózsa Ede,
Zigány Zoltán,
a jogászokat Beck Sámuel, Halasi Béla, Harkányi Ede, Székely Artúr,
a hivatalnokokat Conrád Gyula, Iván Miklós,
a politikusokat pedig Jászi Oszkár és Sándor Pál képviselte.
Kövesdy Pál
1948-ban vettek föl a szabadkőművesnek, a Martinovics páholyba. A Martinovics páholyon belül, de az egész Podmaniczky utcai
épületben, rendkívül magas színvonalú előadásokat, munkákat tartottak. Azonban 1950-ben bezárták a Székházat, betiltották a
szabadkőművességet. A betiltás után lakáson találkoztunk egymással. Mivel féltünk, tíznél többen soha nem jöttünk össze, de mindig
más tíz ember találkozott. Új tagokat nem mertünk felvenni. 1956 augusztusában fölhívott telefonon Szegő János, akinek az apja a Haladás
páholyban volt. A Haladás páholy szintén pénteken működött a székház bezárása előtt, akár a Martinovics vagy a Petőfi páholy. Így aztán
ismertük egymást. Vakolni együtt vakoltunk. Ismertem Szegő papát, aki szappangyáros volt. Amikor fia, 1956-ban augusztusában Pesten
járt Párizsból, eljött hozzám és elmondta, hogy szándékukban áll, régi magyar szabadkőművesekből egy magyar páholyt létrehozni
Párizsban, Martinovics néven. Néhány nevet, akikről beszámolt nagyon jól ismertem. Mit tudnék segíteni ebben az ügyben, kérdeztem.
Adj egy meghatalmazást, átadod, amitek van, jelek, vagy ilyesmik… Bevallom, fogalmam sem volt ilyesmiről, de mint a Martinovics
páholy titkára, meghívtam a lakásomra a főmestert, dr. Posta Lajost és a szónokot, dr. Beck Salamont, világhírű nemzetközi jogászt.
Így, hárman, kiállítottunk egy dokumentumot, Szegőnek, azzal, hogy megkértük, nagyon vigyázzon, mert ebből nekünk itthon bajunk
lehet. Úgy gondoltuk, miután a magyar szabadkőművesség belátható időn belül nem lesz életképes Magyarországon, fölhatalmazzuk és
fölkérjük Szegőt, hogy a Martinovics páholy a magyar szabadkőművességet Párizsban folytassa. A dokumentumot átadtam Szegőnek, aki
rögtön továbbadta Kemény Mihálynak, és ők ketten alapították meg Párizsban, Martinovics néven a magyar páholyt.
Jászi Oszkár, 1947
Azután jött a merev gazdasági determinizmus tana.
Eszmék, erkölcsi felfogások mellékesek, ami döntő,
az tisztára a gazdasági struktúra vagy ennek a gazdasági
struktúrának átalakulása. Tápláld az emberi
állatot, és minden probléma önmagától megoldódik.
Azaz a jóllakott emberek önmaguktól fognak minden
problémát megoldani. Egy harmadik áramlat
is közrejátszott ebben a folyamatban, amely Hobbes
felújításával a 19. században újabb lendületet kapott:
csak az erőszak és a hatalom számít. A hatalom minden,
ez a leglényegesebb, a jogrend nem más, mint a
hatalmasok parancsa. A szellemi küzdelemben végeredményben
a hatalom, ha kell, az erőszak fogja a
vitákat eldönteni. “
Ady Endre
Nem kellenek a megálmodott álmok.
Uj kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Repülj hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok,
Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek, vagy a korcsoma gőze:
Repülj hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.
(Új vizeken járok)
Bölöni György
György volt az a típusú úrmagyar,
Kit ha a sorsok kultúrába löknek,
Egyenesen és túlzón rokona
A francia Égalité Fülöpnek.
(Ady Endre)
Harkányi Ede
Harkányi Ede a női munkavállalásról, 1905-ben: “Míg a
nők orvosnők lehetnek, addig telekkönyv és adókimutatás
nem kerülhet a kezükbe; autóikkal embereket
gázolhatnak,
de ipari üzemek motorjait nem vezethetik; kávéházba
mehetnek erkölcstelen emberek közé, de nem tanulhatnak
együtt a fiúkkal latint és mennyiségtant.
Zuboly, azaz Bányai Elemér
„Volt egy specialitása: Budapest ötven-hatvan év előtti
múltja. … Ha ennek az elégedetlen, csúnyán és oktalanul
simfelő, mindenbe beleokvetetlenkedő, képzelt
külföldi példákkal hasonlítgató, de másfelől mindent
birka módjára eltűrő, lelki szervezettség és összekötő
kapcsok nélküli budapesti ember-konglomerátumnak
a tudatában kezd derengeni valami szeretet és együttérzés
városával, ebben a Zuboly kis cikkeinek is van
részük: ezek tartották elevenen apáink és nagyapáink
Pestjének emlékét. Zuboly érdeme az volt, hogy ezeket
az emlékeket érdekessé tudta tenni a maga eleven
zsurnaliszta érzékével. (…) Az a fajta ember volt, aki a
háborúban okvetlen elesik.” (Schöpflin Aladár)
Gönczi Jenő
Jogász, közgazdász, államtitkár. Oklevelet
a bp.-i tudományegyetem jogi karán szerzett.
A Keleti Akadémián közgazdaságtant
tanított. Előadója volt a Társadalomtudományi
Társaságnak és a Társadalomtudományi
Társaság Szabad Iskolájának.
Cikkei a Huszadik Században jelentek
meg. Részt vett a polgári radikális mozgalomban.
1918-ban a Károlyi-kormány
alatt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban
államtitkár. A Tanácsköztársaság
idején a Közoktatásügyi Népbiztosság
csoportvezetője, irányította az oktatásügy
átalakítását, az iskolák államosítását. A
Tanácsköztársaság bukása után fegyelmi
úton eltiltották a pedagóguspályától.
Ezután tisztviselőként dolgozott, lektori
munkákat és fordításokat vállalt. Irodalmi
és szociográfiai tanulmányokat írt a
Századunk c. folyóiratba. 1945 után visszakapta
államtitkári címét. Alelnöke
volt a Radikális Pártnak, 1948-tól 1954-ig
szerkeszti a Közgazdaság című lapot. Budapest
III. kerületében lett tanácstag és a
Hazafias Népfront Bizottságának a tagja.
(http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/
ABC04834/05380.htm)
impresszum
Megjelenik 200 számozott példányban.
Kiadásért felelős Dávid András
Szerkesztő Dr. Márton László Szerzők
Ady Endre, Kiki Roller, Kövesdi Pál,
Jászi Oszkár RGGR Lapterv
Kiadja a Magyarországi Nagyoriens megbízásából
az SGB Kft. Megjelenés papíron
negyedévente, interneten havonta.
Ára 300 Ft.
