Titok

Ülök a titok tengere széléntitok_eee
És lábam belelógatom
Weöres Sándor, 1980

Veszélyes terepre téved, aki a titkokat fejtegetni szándékozik. E szó értelmezése során ugyanis lépten-nyomon elágazásokra, lehetőségekre bukkanunk. A titkok kutatása, megértési szándéka  elvezet az ember gyökeréhez, gondolatiságunk magvához. Elárulom a titkot: ebben a néhány percben  nem árulok el nektek titkot, kedves testvéreim. Munkám célja az, hogy eljátsszam a titok néhány  fontosabb aspektusával, illetve hogy kicsit alaposabban elgondolkozzam a szabadkőműves titkon,  továbbá egy, a titokhoz erősen kapcsolódó fogalmon. Válasz kevésszer, kérdés annál többször fordul itt majd elő.

A magyar értelmező szótár szerint a titok: „mások elől elhallgatott, leplezett tény, dolog, illetve titokban tartott eljárás, módszer”.  Az online értelmező szótár szerint a titok „rejtett tény, gondolat, szándék, magyarázat, amelyről senki, vagy csak kevés ember tud, és amelynek mások tudomására jutása vagy juttatása bizonyos okokból nem kívánatos, illetve tilos.”

A titokkal szemben a szellem mintegy természetes magatartása valamiféle megfejtés keresése. Meg akarjuk tudni, mi az, amit előlünk titkolnak, és hogy miért titkolják. Az ember titkok vonzásában él.

Teremtésünk óta a rejtelmek izgatják a szellemet, hiszen – úgy hisszük – módunkban áll kutatni a teljességet. Kíváncsiságunk szolgálatába állított tehetségünk lassan ezer és ezer bizonyítékot ad az erőről, ami ugyanúgy pályájukon tartja az égitesteket, mint az atom részecskéit. Lassan bizonyítani tudjuk, hogy a létezésben hihetetlen mélységű összefüggések vannak egymással tökéletes harmóniában, ám ennek ellenére nem tudunk arra választ adni, hogy “Miért?”.

A titok témájának kibontása, megragadása azért is nehéz, mert a titok természetéből fakadóan rejtőzködik. Hallgatásba, megtévesztő látszatokba, tilalmakba burkolózik – és mégis, a primitív népektől a modern korig mindvégig elkíséri az embert. Jelen van az egyén és a közösségek szintjén is. Jelen van a magánéletben, a politikában, az üzletben, az egyházban. Továbbá nem csak az embereknek, hanem az állatoknak is vannak titkai, de ennek további kifejtésébe most nem szeretnék belemenni.

Mindazonáltal ki merem jelenteni, hogy a titkolózás nemcsak az ember, hanem szinte mindenféle értelemmel bíró élő ösztönös, zsigerekben lapuló viselkedési eleme. És ha éppen egy jelenséggel kapcsolatban nem lenne „kész” titkunk, hát gyorsan gyártunk egyet magunknak.

A titoknak több megjelenési formája van. Vannak titkok, amelyeknek gazdái mindent megtesznek, hogy titkuk soha ne kerüljön napvilágra – továbbadni, megosztani senkivel sem óhajtják azt. Vannak azután titkok, amelyek úgy rejtőzködnek a homályban, hogy közben mindvégig a sokaság elé tárva vannak, épp csak olvasni nehéz a sorok között.

Harmadsorban úgy vélem, vannak kevésbé önös, ember által teremtett titkok. Titok-e például a magánélet? Egy bizonyos pontig nyilván az. Ebben az esetben mesterségesen kreált titokkal találkozunk, hiszen itt nem minden esetben az egyén, hanem adott esetben a jog határozza meg, mi a magánéleti titok, és mi nem az. Ember által teremtett titkok a szimbolikus titkok is. Ilyenek továbbá a vallás titkai4, ilyenek a misztikusok titkai. És hasonló a szabadkőművesség titka is.

A szabadkőműves titokról sok helyen beszéltek már. Az egyes értelmezésekbe, feltevésekbe nem szeretnék belemenni, ugyanakkor magam sem tagadhatom, hogy szűk két évvel ezelőtt ez a titok volt egyebek mellett az a hajtóerő, amely a jelen társasággal való kapcsolatfelvételre inspirált.

A szabadkőművesség egyik legnagyobb tragédiája lehet, hogy történelme során belekerült egy olyan öngerjesztő folyamatba, ami miatt ma is sokan gyanakodva tekintenek rá, és benne titkot keresnek.

Egyes értelmezések szerint a „szabadkőművesség nem titkos társaság, csupán egy olyan társaság, amelynek titkai vannak”. A külvilágnak azt mondjuk, csupán a rítusainkat és a tagjaink nevét tartjuk titokban – de hát mi más jellemez ennél a két aspektusnál jobban egy szervezetet, kérdez az vissza ránk. Ugyanakkor jogos az is, hogy a kőművesség legnagyobb titkát azért nem lehet újsághasábokon  és tévéképernyőn keresztül megosztani a világgal, mert ha megpróbálnánk, az csak még nagyobb  zavart okozna. Egy régi bölcsesség szerint sok esetben nem a titkok ugyanis okozzák a bajt, hanem  azok a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.

Mi hát ez a titok? A szabadkőműves titkot a kőművesekben magukban kell keresni. Megpróbálhatjuk szavakkal kifejezni, mint például: „a társaság azon fáradozik, hogy benne és általa a jó szándékú emberek még jobbá váljanak”, mégis ez a szavak sutának hatnak, és hiányérzetet hagynak maguk után. Dr. Rüdiger Wolf, az Osztrák Szabadkőműves Múzeum igazgatója korábban úgy nyilatkozott, hogy a szabadkőműves titok az élmény maga. Még szimbolikusabban foglalja össze Lessing a Szabadkőműves párbeszédek című munkájában, amikor a következő szavakat adja a barátja szemét felnyitni próbáló Falk szájába a szabadkőműves titokkal kapcsolatban: „… az avatók közül sokan maguk se tudják, a kevés, aki tudja, pedig nem mondhatja el.” Tudniillik a szabadkőművesség igazi titkait nem lehet szavakkal kifejezni. Szimbólumokkal próbálhatjuk érzékeltetni, mint például a durva kő finomra csiszolása. Így tehát olyan függöny leplez bennünket, melyet mi magunk bocsátunk magunkra, és amelyet magunk is csak nehezen tudhatunk fellebbenteni – ki-ki pedig döntse el maga, hogy ez a társaság hasznára, avagy kárára válik.

A titkok vizsgálatának egy másik, mintegy járulékos hozadéka az, hogy az ember minden sarkon olyan jelenségekbe, fogalmakba botlik, amiben ha nem esik hasra, akkor szíve szerint lehajolna, hogy azokat is egyesével szemügyre vegye, megértse, értelmezze. A titokkal több más olyan fogalom is szoros közelségben van, amely akár önálló munkát is érdemelhetne, és néhány közülük kifejezetten a titok „fényében” nyer értelmet. Ezek jellemzően negatív töltetű szavak, a teljesség igénye nélkül ilyen például a hazugság, a blöff, a kódolás, a hallgatás, álarc vagy az árulás. De a szimbólumok is szervesen kötődnek a titkokhoz.

Létezik továbbá egy kifejezetten és nagyon erősen a titkokhoz kapcsolódó, de pozitív töltetű fogalom is: ez pedig a beavatás. A beavatás definíciója szerint „az a folyamat, amikor valaki megismer valamely bizalmas, titkos dolgot” A beavatott, az adeptus ennek megfelelően bizonyos körök véleményét jól ismerő, esetleg közéjük tartozó személy.

Egyes kutatók a beavatásnak több fajtáját különböztetik meg.6 Ezek közül az egyik a zárt, titkos vagy vallásos társaságokba történő bebocsátás, és mint mindegyik csoportnak, ennek is megvannak a rá jellemző rítusai. A kérdés, amit egy kőműves társunk frappánsan megfogalmazott, és amivel néhány mondat erejéig szeretnék foglalkozni az, hogy vajon mi vár ránk a beavatás után. Még szorosabban a téma köré csavarva: mi történik a titokkal a beavatás után?

Király István romániai magyar filozófus szerint a beavatás a titok titokként való közlése; a beavatás által nem csupán a titok tartalmához nyílik út, hanem ahhoz a belső erőnek a tudatosításához is, ami a ki nem mondott dologból titkot csinál. És ha már itt tartunk, van itt egy másik fontos gondolat is: a beavatás által más titkai a beavatott titkaivá is lesznek. Inasként azt gondolom, hogy szabadkőműves beavatásomon keresztül jobban érteni vélem titkaink egy részét; egy másik részével kapcsolatban még nagyobb zavar van bennem, mint avatásom előtt volt; egy harmadik részéről pedig fogalmam sincsen. Hasonlóan érzem magam, mint mikor gyermekként benyitottam családi barátaink meseszerűnek látott házába, és az előszobából bepillanthattam abba a titkokat rejtő, csodákat ígérő otthonba, mely akkoriban gondolataim egyik kiemelt tárgya volt. Kint is vagyok, bent is vagyok már, telve a felfedezés izgalmával, és sok kérdéssel, amik ehhez a titokhoz kapcsolódnak.

Amikor gyermekként „felfedeztem” azt a bizonyos házat, a titok nem változott meg. Ma is szeretettel emlékezem rá, bennem él esszenciája, és időről-időre szívesen időzöm el, menekülök egy-egy zugába.

Nem biztos, hogy csak azért, mert meglátunk egy ajtót, be is kell mennünk rajta. De talán a titkok esetében sem maga a felfedett rejtély a cél, hanem maga az út, a megfejtés, amin végig kell menni, ha meg szeretnénk ismerni ezeket a titkokat. És ez is az első lépés megtételével kezdődik.

Szólottam.