A Bölcsesség oszlopa

cropped-paholy_e11.jpgNagy Ernő örök Keletre költözött testvérünk ajándéka van a templom közepén: a három oszlop vagy pillér, a Bölcsesség, az Erő és a Szépség oszlopai.

 

Kerülgetjük őket az óra járásának megfelelően, mintha kifejeznénk vele, hogy az idő velünk
együtt halad, ezek az oszlopok, a Bölcsesség, az Erő és a Szépség pedig mintha örökké állnának, megállnának,

A héber hákám „bölcs”, a „hokma”, bölcsesség, ami az ógörögben szophos, illetve sophia,  elsősorban a gyakorlati élethez tartozó jelentésük van. Bölcs az, aki tapasztalt, ügyes, ért a szakmájához. Az ókori keleten a bölcsesség elsősorban az élet és a világ  törvényszerűségeinek {a tapasztalaton alapuló) ismeretét jelentette. Aki erre az ismeretre  eljut, az tudja akár a természet, akár az emberi erkölcsi rend világában, hogy mi mit jelent és  hogy mikor mit kell tennie. Ezért a bölcsesség és a bölcselkedés elsősorban gyakorlati életbölcseletet jelentette, amely többnyíre rövid szentenciákban, példabeszédekben
fogalmazza meg az ember tennivalóit.

Az Ószövetségben a bölcsesség szorosan kapcsolódik Salamon király nevéhez. Ennek magyarázata az a történet lehet, mely szerint Salamon uralkodásának kezdetén csak bölcsességet kért Istentől (lKir 3, 9.12). Ez a zsidó történetírás számára egyébként egyfajta utólagos megokolása annak, hogy miért lehetett Salamon uralkodása Izrael történetének aranykora.

Az ókori keleten a bölcsességirodalom nagyon ismert volt, szinte minden nép rendelkezett valamilyen műfajú bölcsességirodalommal. A sumér kultúrából nagyszámú bölcs mondás maradt ránk, melyek gyakorlati tanácsokat adnak a világ rendjének megfelelő élethez, vita formájában. Egyiptomban a bölcsességirodalom legfontosabb fogalma a maat, mely világrendet, ősrendet, helyes és jogos rendet jelentette. Ezt kell a bölcsnek megértenie és ehhez alkalmazkodnia. Egyiptomban, aztán később Dávid és Salamon udvarában a bölcseket főleg diplomatáknak képezték ki, más országokba különböző megbízatásokkal.

A királyi udvarban képzett bölcseknek higgadtaknak, türelmeseknek, nyugodtaknak kellett lenniük, akik nem hirtelen haraggal szenvedélyesen intézik az ügyeket (Péld 14, 29; 17, 27; 15, 18.).

A bölcsesség azonban egymagában kevés a teljességhez, ezt az ókor óta tudjuk, hiszen a bölcs emberek rendre valamilyen hatalommal, erővel is fel voltak ruházva, akik létrehoztak valamit, evvel a bölcsességgel és hatalommal, leginkább valami fenségeset, szépet az  emberi alkotóképesség csúcsteljesítményét.

A tervezésben lévő bölcsesség, a kivitelezésben megjelenő erő és a végeredmény szépsége,  mintha emberségünk koordináta rendszerének három tengelye lenne. Az elmélkedés, a tett és az eredmény.

Ennek a hármasságnak csodálatos szimbóluma és egysége a már említett Salamon király és a jeruzsálemi templom.

Mindhárom pedig egy egyenlő oldalú háromszöget zár be, mintha egyfajta rend, rendezettség fonná körbe őket: az önfegyelem, önmagam és határaimnak tisztelete és szeretete, saját szabadságom tisztelete és szeretete az önkorlátozás és az elengedés művészete.

A hármasság a tökéletes stabilitás, egy test hármas megtámasztása stabilizál igazán, a három együttes megléte kell ehhez. A téli Szent János munka rítusában is ez jelenik meg.

1- A BÖLCSESSÉG SZÉPSÉGE ORVOSOLJA TUDATLANSÁGUNKAT!
2- A BÖLCSESSÉG EREJE ÁLLJON ELLEN A MEGTÉVESZTÉSNEK!
3- A SZÉPSÉG BÖLCSESSÉGE TANÍTSON HINNI A SZELLEMBEN!
4- A SZÉPSÉG EREJE TEGYEN KÉPESSÉ A SZERETETRE!
5- AZ ERŐ SZÉPSÉGE INDÍTSON JÓVÁTÉTELRE!
6- AZ ERŐ BÖLCSESSÉGE VEZESSEN HARCBA AZ EMBERÉRT!

Ennek az ünnepi rítusnak a lezárása pedig így hangzik az Elnöktől és a két felügyelőtől:
„BÉKESSÉG URALKODJÉK A FÖLDÖN!”, „SZERETET AZ EMBEREK KÖZÖTT!”,
„ÖRÖM SZÍVÜNKBEN!”, „A SZERETET ALAPOZZA MEG A BÉKESSÉGET ÉS AZ ÖRÖMET! A BÉKESSÉG BIZTOSÍTSA AZ ÖRÖMET ÉS A SZERETETET! AZ ÖRÖM KORONÁZZA MEG A SZERETETET ÉS A BÉKESSÉGET! ÖRÖKKÉ VILÁGÍTSON A LÁTHATATLAN FÉNY!”

Az egyre kisebb fény és világosság is az egyre kisebb felé halad: a békesség uralkodása a földön a világ, a szeretet az emberek között a társadalom, míg az öröm szívünkben az egyén szintjét szimbolizálja, ahonnan aztán minden kiindul újra.

Templomunk mennyezetén csillagok vannak, kifejezve azt, hogy nincs kész a templom és a három oszlop elhelyezkedése is hívogatja a szemet, mintha hiányozna onnan még valami.

Egy negyedik oszlop: aki én vagyok. Beállni ezeknek az oszlopoknak a vonzásába negyedikként, látni a fekete-fehér mezőket, mint életünk és döntéseink fekete és fehér, rossz és jó választásait…és tudni, hogy ez így van jól.

Azt hiszem, igazán bölcsnek lenni annyit jelent, mint érzékeny kapcsolatban lenni magammal, a másikkal, evvel a teremtett világgal és a Világ Nagy Építőmesterével. Megélni a nem-tudás tudását, azaz, azt a tudást, hogy mit nem tudok. Kapcsolatban lenni a határaimmal, szeretni és elfogadni azokat, bátornak lenni, mikor átlépem azokat és megértőnek, ha a másiknak szűkre szabott mindez. Engedni magam mindig meglepni.

Kapcsolatban lenni a csillagos éggel…és csillagos égként nézem magam, a páholyom, a
testvérem, a kapcsolataim, az életem. A csillagos ég könnyedségével, nagyvonalúságával, gazdagságával, bölcs megfontoltságával, ránk omló biztonságot adó és megtartó erejével.

Talán az igazi bölcsesség az, mikor én vagyok a csillagos ég.

Szólottam.