Hogyan vezessük a polgárokat a bizalmi válságtól sújtott Európa szívébe?

eucommissionAz Európai Parlamentben konferenciát rendeztek, ahol felszólalt a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület (MNO) képviselője is. Az MNO Nagykancellárja  “Mivel járulhat hozzá a szabadkőművesség a bizalomválságtól fenyegetett európai intézmény megerősítéséhez?” címen tartott előadást. Mivel járulhat hozzá a szabadkőművesség a bizalomválságtól fenyegetett európai intézmény megerősítéséhez?

Nem kívánjuk megvitatni, hogy a szabadkőművesség mit tehet és mit nem a politikában, de kertelés nélkül kijelenthetjük, hogy a Magyarországi Nagyoriens mind intézményi szinten, mind a polgárok szintjén több Európát kíván. Ami bennünket illet, nem csak „a polgárokat kívánjuk Európa szívébe vezetni”, de egyúttal Európát is a polgárok szívébe.

Három okunk van arra, hogy több egységet és további integrációt kívánjunk.

Az első: Közép-kelet Európa lakói keservesen megtapasztalták, mit tesznek egymással, amikor Európa hátat fordít, vagy amikor vezetőik megtagadják a közös örökséget.

A második ok a szabadkőműves hagyományban rejlik: amikor egy páholy tagjaivá válunk megtanuljuk, hogy azt keressük, ami összefűz és különbözőségünket gazdagodásként éljük meg. Ez a szabadkőműves pedagógia egyetemes, de úgy véljük fontos, hogy itt és most felidézzük.

A harmadik ok az európai egységet építő testvéreink eleven emléke. Nicolas Coudenhove-Calergyre, aki igazi európai, mi több közép-európai volt és Jean Monnet-re gondolunk.
Coudenhove-Calergy grófot, a Páneurópai Unió alapító-elnökét sokan a Casablancából ismerik. Róla mintázta Kertész Mihály az ellenálló Victor László alakját. Coudenhove-Calregy mondotta: „A legrosszabb bálványimádás az állam istenítése”. Diplomata gyermekeként, jelentős politikusok tanácsadójaként felismerte a két világháború között, hogy a nemzetállamok okozta nyílt sebek újabb katasztrófához vezetnek. Ezért küzdött túlterjedésük ellen.

Jean Monnet, akit joggal neveznek Európa nemző-apjának figyelmeztetett: „nem államok koalícióját építjük, hanem az emberek egységét”. A polgár tudata önazonosságot feltételez más egyénekkel és az őket összefogó szerkezetekkel, legyen az a nemzetállam, a régió, vagy kulturális, akár képzelt közösség. Most annyit látunk, hogy az európai identitás az európai tudtaban inkább, virtuális, mint valós.

Nem az eddig megvalósultat bíráljuk, nem Vassziliu biztos asszony és csapatának tevékenységét, de mintha az Unió közös identitást kissé visszafogottan hirdetné. Mifelénk az Európai Unió gyakran egyszerű pénzforrásként jelenik meg.

Egyetlen példát idézünk: Budapesten nemrég avatták fel a felújított Zeneakadémia épületét, amelyet egy igazi európai, Liszt Ferenc alapított. A költségek kilencven százalékát az Európai Unió fedezte. A megnyitó ünnepségen az európai
polgároknak mondtak köszönetet, az Uniónak nem.
Az ok egyszerűnek tűnik. Az önazonosság legerősebb hordozója a kultúra. Amíg az államok a kultúrát és az oktatást kizárólagos hatáskörüknek tekintik, az Uniótól származó pénz szerepe láthatatlan marad. Az ilyen vélekedéssel szemben a legjobb ellenérv, hogy a közösségi identitás hangsúlyozása senkinek sem árt, hiszen az identitás mindig többes számú. Az egymásra épülő identitások nemhogy fenyegetnének bárkit, gazdagodást ígérhetnek.

Ezért kívánjuk, hogy az európai identitás láthatóbb és tudatosabb legyen. Nem nyitott kapukat kívánunk döngetni egy újabb programot javasolva, de cselekvés filozófiájára
utalunk.

Engedjenek meg egy gondolatot. Sokat beszélünk közös értékekről, de ezeket nem határozzuk meg. Márpedig, ha ezeket nem nevezzük meg, nem pontosítjuk, holt betűk
maradnak.

Az identitás egyik alkotóeleme a történelemben gyökerezik. Közös európai történelmünket véres háborúk és egymáson ejtett sebek végtelen sorának is tekinthetjük. De más olvasat is lehetséges: az egység felé vezető út, mint a türelem tanulási folyamata, a széthúzás elleni küzdelem, az élet erejének győzelme az emberfaj pusztító ösztönei felett.

A közös történelem megírásához közös alapokra van szükség. Miért ne tehetnénk a nemzeti történelem uralkodóinak és hadvezéreinek neve mellé Goethe, Albert Schweitzer,
Bulgakov és mások nevét?

A Magyarországi Nagyoriens feltett szándéka, hogy már ebben a munkaévben, a maga szerény eszközeivel hozzájáruljon az európai önazonosság gondolatának terjesztéséhez.

MNO_Brussel

(A felszólalás elhangzott az Európai Parlamentben rendezett konferencián, José-Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és Surján László, az Európai Parlament elnökhelyettese előtt, 2013. április 11-én.)