Nagymesteri köszöntő Szent Iván-éj ünnepe alkalmából

garland_logo2

A „Szent János ünnep” nevezetes esemény a szabadkőműves páholyok életében.  Ám jogosan vetődik fel a kérdés, miért pont ez a nap vált ünneppé.

Mi köze van egy keresztény szentnek a szabadkőművességhez?

A szabadkőművesség történetéből azt biztosan tudjuk, hogy az első páholyok már a 17. században megalakultak, mindegyiknek neve is volt. Angliában többnyire arról a kocsmáról nevezték el, amelyikben a tagok rendszerint összejöttek.  Az 1716. évi előzetes egyeztetések után 1717 februárjában az Almafához címzett fogadóban döntés született és ennek megfelelően a Lúdhoz és Rostélyhoz, a Koronához, az Almafához, valamint a Pohárhoz és Szőlőhöz címzett páholy együtt is találkozott 1717. június 24-én. Egy meghatározott, komoly okkal gyűltek össze a nyári napforduló idején, tehát Szent Iván napján, a Szent Pál székesegyház udvarán (közelében?). Azért, hogy megalakítsák Anglia Nagypáholyát.

 

Miért pont ezt a napot választották?

A téli napfordulót követően a Nap Szent Iván éjjelén éri el pályája csúcsát, ekkor emelkedik a legmagasabbra, hogy utána újra hanyatlani kezdjen, egészen a téli napfordulóig. A szabadkőműves rítusban minden alkalommal elhangzik a mondat: „fordítsuk tekintetünket a világosság felé”. A kereső is ez után vágyakozik.

Indokolt volt tehát a leghosszabb nap kiválasztása arra az igen fontos eseményre. Ám a napforduló csillagászati ideje 21-én, és nem 24-én van!

A nyári napforduló már a neolitikus idők óta jelentőségteljes nap az emberiség történetében. A kereszténység – alkalmazva azt a jól bevált gyakorlatot, hogy ünnepeit a természeti népek ünnepére telepíti rá – kihasználta a Napünnepet is.  A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak. Az evangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére. A választás a római hagyománytól sem volt idegen. A keresztény naptár két „ős-János” szentje, az evangélista (dec. 27.) és a keresztelő (jún. 24.) az év napfordulóinak a kapujában ül, a régi Rómában pedig az év ianuáit, „kapuit” Janus őrizte, az ő neve egybecsengett a két szent latin nevével.

Mivel a keresztényi logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, ezért a kereszténység végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek szláv formájából. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5-ik században vált elterjedtté, és a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.
Nyomon követtük tehát Szent Iván éjszakájának történetét és megtaláltuk benne a mi János-ünnepünknek okát és eredetét. Mivel ünnepelni belülről is lehet – felismerve a rítus származását – gyújtsunk ezen a napon egy kis tüzet önmagunkban, hogy elűzzük, és távol tartsuk a külvilágból eszméinkre leselkedő rontást.

Fordítsuk arcunkat e belső világosság felé!


A Nagymesteri köszöntő elhangzott 2013. június 22-én a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület Szent János ünnepségén.